5 mondat, ami hasznos lehet, ha zaklatják a gyereked
Kiközösítés, zaklatás, bántalmazás, szóbeli és/vagy fizikai. Mindegyik hatalmas sebet ejt a gyerekeken. A közösségi média még jobban felerősítette, hogy valaki könnyedén céltáblává váljon, akár a nap 24 órájában. Hogy ezek a mások számára viccesnek tűnő dolgok ne okozzanak egy életre szóló traumát, meg kell tanulni a szülőknek is kommunikálni erről.
Az iskolai szekálás, vagyis bullying, valamint az internetes zaklatás, azaz a cyberbullying leginkább az úgynevezett Z-generációt (az 1995-2010 között született gyerekek) érinti, hiszen náluk a legerősebb az online jelenlét. Az UNICEF adatai szerint a bullying csak az online térben minden 3. középiskolást érint már Magyarországon. Összeszedtük azt az 5 legfontosabb mondatot, amit minden szülőnek érdemes megjegyezni, ha azt tapasztalja, hogy bántják a gyerekét.
1. Kicsim, milyen napod volt?
Az őszinte beszélgetésnek hatalmas ereje van a gyerek lelki egészségének megőrzésében. Hányszor kérdeztünk úgy valamit párunktól, barátunktól, gyerekünktől, hogy a válaszra már nem is figyeltük? A gyerekeknél ez különösen rossz módszer. Ők ritkán nyílnak meg maguktól, akkor pedig biztosan nem fognak, ha a rájuk irányuló figyelem csak látszólagos. Érdemes a szülőnek fokozatosan közelíteni a problémához, nem kell rögtön rákérdezni, hogy „bántanak-e a suliban?", de lehet puhatolózni, hogy hogyan érezte magát aznap. Bátorítsuk arra, hogy merjen beszélni, hogy elhiggye: változhat jó irányba az élete.
2. Gyere ide, adok egy puszit!
Az érintés, ahogy a beszélgetés is, csodákra képes. A testi kontaktus csökkenti a stresszt, fokozza a bizalom érzését, segít átlendülni a bizonytalanságon. A tinédzserek a szülői öleléstől, puszitól sokszor ódzkodnak, ezért semmiképp sem szabad erőltetni. De érdemes figyelni a hangulatváltozásait, és ha igényli a gyerek a szeretetet, jöhet a puszi.
3. Tudd, mennyit érsz!
Talán az egyik legnehezebb dolog meggyőzni arról egy tizenévest - akit bántanak a társai -, hogy ő is értékes, sőt, jóval több azoknál, akik a csúfolódást művelik. Erősítsük meg benne azt, amiben jó. Keressünk pozitív példákat arra, ami miatt bántják, és egy kicsit bele kell vinni a humort is. Ha csak részben el tudja engedni a gúnyolódásokat, akkor már fel tudja ismerni magában az értékeket is.
4. Maradj laza!
A bántók leggyakrabban azt szeretnék elérni, hogy hatást tudjanak gyakorolni az általuk gyengébbnek ítélt félre. Ha viszont elmarad ez a hatás, előbb-utóbb feladják a gúnyos megjegyzéseket is. Felnőttként is mennyiszer halljuk, hogy „lépj tovább, ne törődj vele". Tudjuk, mondani könnyű, megtenni nehezebb. A gyerekek esetében ez még inkább igaz. Mégis, arra kell őket ösztönözni őket, hogy lerázzák magukról a bántásokat, és jól jön, ha lazák tudnak maradni.
5. Állj a sarkadra!
Öntsünk erőt és hitet a gyerekbe! Ne kezeljük nebáncsvirágként, ne akarjunk rögtön bemenni az iskolába és beszélni a bántalmazóval vagy a tanárral, legalábbis addig ne, amíg látszik esély arra, hogy a gyerekek egymás között is megoldhatják a problémát. Amennyiben lehetőség van rá, próbáljuk meg rávenni, hogy megbeszélje a problémát a másik gyerekkel. Ha nyilvánosan ki tud állni önmagáért bátorságot, önbizalmat nyer, ami akár élete végéig kitartathat, és a későbbiekben is tudni fogja, hogyan kezelje az ilyen helyzeteket. Válaszolhat szeretettel is, jó módszer, hogy megmutassa, nem áll be a sorba, inkább más utat választ.