Ha ébren van, bátran fektesd hasra is a csecsemőd!
Az egy éven aluli babák számára a háton fekve alvást tartják a legbiztonságosabbnak a gyermekorvosok. Ám, ha ébren van a baba, fontos, hogy rendszeresen feküdjön a hasán is – ennek elmulasztása hosszú távú következményekkel járhat.
Az 1940-es évek elején egy amerikai gyermekorvos, Harold Abramson bölcsőhalál-eseteket tanulmányozva azt a megfigyelést tette, hogy a halálesetek többsége hason alvó csecsemőknél következett be. Ezt alátámasztotta más kutatók azon megfigyelése, hogy olyan országokban, ahol a babákat hagyományosan a hátukon altatják, a bölcsőhalál ritkább.
E tapasztalatok nyomán az amerikai gyermekorvosok társasága (American Academy of Pediatrics) 1992-ben széles körű kampányt indított el Back to Sleep néven: a szülőknek azt az instrukciót adták, hogy gyermeküket egy éves koráig háton altassák. A kampány rendkívül sikeres volt: azóta a bölcsőhalál gyakorisága az Egyesült Államokban a felére csökkent.
Lassabb a mozgásfejlődése a keveset hasaló babáknak
Kiderült azonban, hogy a stratégiának nem kívánt következményei is vannak, a szülőket ugyanis sikerült annyira elijeszteni a babák hasra fektetéséről, hogy azt ébren sem tették meg. A túl kevés hason töltött idő pedig az újabb kutatások szerint hátrányt jelent egy fontos fejlődései fázisban. A McGill Egyetem Annette Majnemer vezette kutatócsoportja kimutatta, hogy minél kevesebbet fekszik egy csecsemő a hasán, annál lassabb a mozgásfejlődése az első év során, például később emeli a fejét, később kezd el forogni, mászni és felállni.
A gyermekek többsége ugyan egy éves születésnapja után rövidesen elkezd járni, függetlenül a hason töltött időtől, de több szakember is úgy véli, hogy a járást megelőző mozgásfejlődési állomások időzítése nagyon fontos, és akár hosszú távon is befolyásolhatja a gyermek egészségét és kognitív képességeit.
A háton alvást szorgalmazó kampány bevezetése után egyre több szülő számolt be arról, hogy a baba feje a háton fekvéstől kissé eldeformálódott. Egy 2004-ben végzett vizsgálatban pedig kimutatták, hogy a háton fekvő babák kevésbé tudták egyik oldalról a másikra fordítani a fejüket, mint a velük egyidős, hason alvó babák. A gyerekorvosok véleménye megoszlik ebben a kérdésben. Vannak, akik szerint a deformáció pusztán átmeneti szépséghiba, és a járás előtti mozgások késésének nincs hosszú távú következménye.
Mások azonban – köztük a kampányt indító American Academy of Pediatrics tagjai – úgy vélték, hogy a megfigyelt tünetek hosszú távon problémát okozhatnak, és azt ajánlották a szülőknek, hogy – felügyelet mellett – minél többször tegyék hasra az ébren lévő babát. Ez az instrukció azonban jóval kevesebb elsőgyermekes anyához jutott el, mint a hason altatás tilalma. Akikhez eljutott, azok pedig gyakran arról panaszkodtak, hogy a felülni még nem tudó baba egyáltalán nem élvezi, ha hasra teszik, és a gyerek frusztráltsága miatt a szülők feladták a próbálkozást.
Egyaránt kihat az IQ-ra és a serdülőkori mozgásra
Több vizsgálat is azt mutatja, hogy a nehézségek ellenére nem szabad "ellógni" a hasra fektetést. Charlotte Ridgway, a cambridge-i Anyagcserekutató Intézet kutatónője többezer, 1966-ban Finnországban született ember adatainak elemzése során azt találta, hogy egy hónapos késés a csecsemőkori mozgásfejlődésben ugyanolyan mértékben befolyásolja – negatívan – a 14 éves kori, tornaórán mutatott teljesítményt, mint egy egységnyi növekedés a testtömegindexben.
A Cambridge-i Egyetem Graham Murray vezette kutatócsoportja pedig összefüggést talált a járás előtti mozgásfejlődési állomások elérésének ideje és egyes agyi funkciók későbbi fejlettsége között. A vizsgált gyermekek körében minden hónapnyi előny a segítség nélküli állásban fél IQ-pontnyi növekedésnek felelt meg 8 éves korban. 26 éves korra a korán fejlődők jobbak voltak szövegértésben, 30 éves korukra pedig magasabb volt az iskolai végzettségük és magasabb pontszámokat értek el egyes logikai feladatokban – pl. különböző tárgyak kategorizálásában –, mint a későn fejlődők.
Minél előbb érdemes elkezdeni a hasra fektetést
Hogyan biztosítsuk, hogy a háton alvó csecsemők is elegendő időt töltsenek hason? A hasra fektetést érdemes minél hamarabb elkezdeni (kivéve, ha a gyermekorvos megállapítja, hogy a babának túl gyengék vagy túl feszesek a nyakizmai).
Az újszülöttek esetében jó módszer, ha a szülő lefekszik, és a babát hason a saját mellkasára fekteti. Ha a baba nagyobb lesz, és huzamosabb ideig képes megtartani a fejét, a látóterébe helyezett játékokkal lehet nézelődésre és nyújtózkodásra ösztönözni.
És ha egy kicsit sír is hason fekvés közben, nem szabad rögtön feladni – a rövid távú kellemetlenséggel hosszú távú problémákat lehet elkerülni.
