Állatterápia gyermekek és felnőttek számára

Gyermekeink életében egyszer csak felmerül az állatok iránti vágyakozás. Ez hatványozottan igaz akkor, amikor séta közben meglátunk egy kiscicát vagy egy kölyökkutyát, és „vigyük haza!" felkiáltással elindul a könyörgés. Bennünk, szülőkben ilyenkor védekező reflexként azonnal megszólal a felelős állattartó: „biztos van gazdája" vagy "szomorú lesz az anyukája". Különösen nehéz helyzetbe kerülünk, ha a kiszemelt állat lóméretű. 

Amennyiben egy kisállat érkezik a családba, megváltoztathatja a kialakult szokásokat és biztosan kisebb-nagyobb kötöttségekkel, mi tagadás, néha talán nyűggel is jár. De mit nyerhetünk vele és általa? Az ember és az állat kapcsolata a gondoskodáson és a – nem túlzás – szereteten alapul. Az állat feltétlen bizalommal van gazdája iránt, hiszen a léte függ tőle: enni-inni kap.

Kinek és mi célból javasolt?

A (gyermek)pszichológia már régen felfedezte a kisállattartásban rejlő lehetőségeket és elsősorban – akár testi (mozgásszervi, neurológiai elváltozások esetén), akár szellemi vagy lelki sérült gyermekek mellé javasolják a házi kedvencet. Továbbá beszédében nehezített vagy kifejezetten nehezen kommunikáló gyermekeknek, de felnőtteknek vagy elmagányosodott időseknek ajánlják egy hűséges állat állandó társaságát.
Az állatterápia éppúgy alkalmas egy adott egészségi állapot kondicionálására vagy fejlesztésére, mint tanulási nehézségek, továbbá alkohol és drogfüggőség leküzdésére, depresszió, valamint a káros stressz oldására.

Nehéz a választás a sok aranyos kisállat közülForrás: 123rf.com

Mióta tudjuk?

Dr. Boris Levinson amerikai pszichológus először az 1960-as években kezdett bele állatasszisztált terápiába, amikor is érzelmileg zavart, illetve árva gyerekek gyógyítására vonta be páciensei kezelésébe házi állatait. A vizsgálat során azt tapasztalta, hogy a négylábú kedvencek társasága kedvező hatással van a közérzetre és a hangulatra. Később valóban igazolták ezt más kutatások is: jobb lelki állapotba kerülnek azok, akik folyamatosan állatok közelében tartózkodnak.
Levinson a későbbiekben kiterjesztette eljárását súlyos, gyógyíthatatlan betegek lelki támogatására, továbbá idősekre, akik esetében a magány miatti kialakult szellemi és fizikai leépülést tudta gátolni vagy legalább lassítani az állatterápiával.

Állati elmék

Az állatterápia időtartama általában 1-2 év, de van akinél elegendő ennél rövidebb idő is, ez állapot- és személyfüggő. A terápiás folyamatot három szakaszból áll.
Az első szakasz legfőbb célja a kötődésen alapuló szeretetkapcsolat kialakulása a gyermek és az állat között. Mivel a házi kedvenccel kialakított viszony a korai anya-gyerek kötődést jeleníti meg, a terápia ezen szakaszában a gyermek a háziállattól kaphatja meg a feltétel nélküli szeretetet és elfogadást, akár utólag, pótlólag. A terápia középső fázisa már az alap probléma megoldására koncentrál. A gyermek elsajátítja, miként hangolódjon az állat igényeire, miközben megtanulja megélni és kifejezni saját érzelmeit. Ebben a fázisban tudatosodnia kell a kis gazdában, hogy tőle függ állata jólléte és nem bánhat vele akárhogyan – ahogyan a számára ismerős és ismeretlen emberekkel sem.

A záró szakaszban a gyermek képessé válik ráhangolódni az állatra, kifejezni saját érzéseit, viszont amikor arra van szükség, akkor képes a háttérbe szorítani azokat és adott szituációban rugalmasan viselkedni.

Ó, mondd, te kit választanál?

A legalkalmasabb terápiás állatok nyugodtak, szeretik az emberek közelségét és elviselik – akár még kedvelik is – a simogatást. Mivel az érintés rendkívül fontos a kezelések során, ezért leginkább a puha szőrű emlősök részesíthetők előnyben.

A terápiás munkában a leggyakrabban a lovak és a kutyák szerepelnek, hiszen kiválóan irányíthatóak, betaníthatóak és közismerten gyermekszerető állatok. Rajtuk kívül remekül alkalmasak az ember-állat társas életre a cicák, a házinyulak és a kisrágcsálók (tengeri malac, hörcsög) is, de nem feledkezhetünk meg a madarakról (papagáj), a hüllők (ékszerteknős), vagy az akváriumi halakról sem. Gyakorlatilag majdnem mindegy, milyen állat társaságát keressük, mindenki szimpátiája és lehetőségei – környezete, pénztárcája – alapján választhat.