A munkamegosztás átértékelése a párkapcsolatban

A modern kor történelmében a nők társadalmi helyzete, megítélése és jogköre is gyökereiben alakult át. A női szerep már nemcsak a háztartáson, házvezetésen belül kap jelentőséget, az oktatás, a tanulás, a karrier is elérhető cél lett. Nem kell messzebb mennünk, elég csak a hadsereg, a rendőrség berkeiben körülnéznünk, 150 éve még elképzelhetetlen lett volna egy női tábornok. A társadalmi-nemi szerepek változása óhatatlanul kihatott a párkapcsolati munkamegosztásra.

A munkamegosztás alapja a megállapodás

Dr. Benkő Ágota pszichológus, a Nagycsaládosok Országos Egyesületének korábbi elnöke így vall a házastársi munkamegosztásról:

Nincs férfi és női munka a háztartásban és akörül. A pároknál egy megállapodás része kell hogy legyen a munkamegosztás. Aszerint kell eldönteni, kinek mi a feladata, hogy éppen ki végzi el azt szívesebben, adott helyzetben ki fér hozzá előbb vagy ki a hozzáértőbb.

Keresztes-Bolla Anita kulturális antropológus a Gyógyzóna Magazinnak elmondta, a nők munkaerőpiaci helyzetének kitágulásával a munkalehetőségek is kibővültek. A nemzetközi kutatások az Egyesült Államok fejlődését veszik alapul, ahol a női munkaerő jelenléte 1900-ban 6% volt, 1923-ban viszont már 23%-ra nőtt, mára pedig megközelíti az 50 százalékot. A szakértő hozzátette, egy dolog viszont nem változott. A női főszerep még mindig az anyaság, terepe az otthon. A dolgozó nőket a mai napig úgy tartja számon a társadalom, mint akik első helyen felelősek a házimunkáért és a gyermeknevelésért. Ezt hívják fizetetlen, illetve láthatatlan munkának, és ez a hozzáállás kettős terhet is jelent, amely elveszi az időt és az energiát attól, hogy sikeres karriert érhessenek el.

Londa Schiebinger, az amerikai Stanford Egyetem nemek tudományának elméletével foglalkozó professzora ugyanezt így fogalmazza meg:

Tudósnak, feleségnek és anyának lenni teher egy olyan társadalomban, amely a nőktől jobban elvárja, mint a férfiaktól, hogy a karrierjük elé helyezzék a családot.

Felbomlottak a nagy családok

A XXI. században ugyanannyi teher ér egy nőt, mint egy férfit. A szerepek mindkét oldalon meghatványozódtak, mégis, a nők többet vállalnak azzal, hogy az anyaságon túl a családi költségvetésben nem csak fogyasztói, hanem értékteremtő szerepet is ellátnak. A klasszikus polgári - falusi nagycsalád fogalma már a múlté. A családok már nem élnek egy fedél alatt, gyakran egy településen sem. Így a többgenerációs nagycsaládokra jellemző munkamegosztás, közösségi étkezések, állandóan igénybe vehető gyermekfelügyelet is megszűnt.

A munka ma két emberé

Ma egy klasszikus, egyensúlyban levő, harmónikusnak mondható párkapcsolatban a munka legtöbbször csak két emberre terhelődik. Amit még nagyszüleink s részben szüleink – generációról generációra – a nagy család közösségi együttélésével oldottak meg, azt ma egy kétszereplős társasjáték részeként kell megoldania a párnak.

A fentiek alapján a hagyományos, férfi munka-női munka elvű munkamegosztás a párkapcsolatban már nem létezik. Visszatérve Benkő Ágota szavaira, házasságban a férfi és a nő munkaerő szempontjából ugyanannyit ér.

A párkapcsolatban élők azt tudják tenni, hogy ezzel a ténnyel tisztába kerülnek, és saját pszichés, mentális jóllétük érdekében nem vállalnak a szükségesnél több terhet és szerepet. Egymás leterheltségének mértékét és a klasszikus munkamegosztási elveket szem előtt tarva, képesnek kell lenni arra, hogy a pár, ha kell, egymástól átvegye-visszavegye az adott tevékenységet. Amennyiben odafigyelünk a másikra, látni fogjuk, ha a másik elfáradt, ha nem bírja, ha kezd besokallni.Ma már nincs olyan, hogy a férfi vadászik, a nő bogyót gyűjt, a férfi fát hasogat, a nő főz, a férfi autót mos, a nő gyereket nevel. A modern párkapcsolati együttélés szabályai szerint a munkamegosztás a szereteten, igazságosságon, egyenlőségen, figyelmen kell, hogy alapuljon. Ha van rá idő és mód, a legjobb a közösen elvégzett házimunka, hiszen az is együttlét, az is lehet alkotás, közös teremtés, ami mindig is összekovácsolja a párokat, segít a harmónikus párkapcsolat kialakításában.