7 tipp arra, hogyan őrizzétek meg az intimitást szülőként is
A párból szülőpár lesz, végérvényesen családdá alakul át nő és férfi kettőse. Baba érkezett a családba, de hova tűnt az intimitás? Szükségszerű vajon, hogy a szex jó esetben ideig-óráig, rossz esetben ennél sokkal inkább kivesszen a kapcsolatból? Nem feltétlenül.
Minden kisgyermekes szülőpár tagjai megtapasztalják, hogy a szexualitás egészen más szerepet és jelleget kap egy újszülött hazaérkeztével. Kezdetben a gyermekágy hetei, azt követően a baba körüli izgalmak, a gondozásából fakadó fáradtság, esetleg az éjszakázás válnak az együttlétek ritkítóivá vagy megakadályozóivá. Aztán jöhet a fogzás, a sok ébredés: sokszor úgy tűnik, nyűgöt jelent már a szex, nem pedig örömet és élvezetet. A hónapokból évek lesznek, a kapcsolat ezen aspektusa pedig egyre inkább a háttérbe szorul. Miért lehet ez így?
Hogy jobban értsük működésünket, érdemes egyet hátralépni és megvizsgálni a szülői minőséget magát. Mindegy, mekkora a gyermek, szülőnek lenni felelősségvállalást, kontrollt, irányítást jelent, gondoskodást valakiről, miközben a szexualitás egészen másról szól: önmagunk elengedéséről és az élvezetről. Nem meglepő tehát, hogy agyunk nehezebben kapcsol át egyik üzemmódból a másikba, ráadásul nem könnyű úgy felhőtlennek lenni, hogy közben készültségben kell állnunk, hátha felsír a gyermek, vagy még rosszabb: rajtakap minket.
Ha meg akarjuk tartani kapcsolatunkban a szexet – már pedig miért ne akarnánk –, érdemes néhány dolgon változtatnunk, leginkább saját fejünkben.
Nem kell mindig spontánnak lennie az együttlétnek: természetesen ennek is megvan a varázsa, de ha életvitelünk ezt épp nem engedi meg, a tervezéssel sincsen semmi baj, sőt, növelheti a feszültséget, ha készülünk az alkalomra. Fogadjuk el, hogy vannak dolgok, amelyek egyszerűen megváltoztak azzal, hogy szülőkké lettünk.
Bármilyen apró kedvesség lehet előjáték is: sok apró kedvességgel is hangulatba hozhatjuk partnerünket, ha ő az, akinek szüksége van egy kis noszogatásra.
Beszéljünk arról, ha szexre vágyunk, olyan módon, ahogyan az partnerünk számára izgató, bátorító, anélkül, hogy ezzel nyomást gyakorolnánk rá.
Csók, simogatás, kedvesség – ne feledkezzünk meg azokról a pozitív érzelmi megnyilvánulásokról, amelyek szexuális töltetűek is lehetnek, ugyanakkor a vágy és a szerelem mellett szeretetünket is kifejezik a másik felé.
Ha lehet, töltsünk időről időre egy-egy estét kettesben szülőtársunkkal – és legalább ilyenkor feledkezzünk meg arról, hogy szülők is vagyunk.
Végül és nem utolsósorban ne feledjük, hogy minél több idő telt el kapcsolatunkban szex nélkül, annál normálisabb állapotnak tűnik az, hogy nincsenek együttlétek, de ugyanígy minél inkább a mindennapok részeivé válik az intimitás, annál kevésbé fog kimaradni az életünkből.