Meddig normális a féltékenység?
Amikor a féltékenység, felüti fejét egy szerelmi viszonyban, az bizony legtöbbször a kapcsolat minőségének romlásához vezet. Nem mindegy az sem, hogy a megélt érzelem milyen mértékben temeti maga alá a feleket. Féltékenység és féltékenység között különbség van, a pszichológia is megkülönbözteti a normális és az abnormális szintet.
Veled mi történik, ha meglátod párod remekül szórakozik egy ellenkező neművel? Főleg, ha az illető párunkkal túlságosan barátságos és közvetlen. A vészlámpa és a sziréna bekapcsol mindenki fejében, ám nem mindegy, hogy a féltékenységünk milyen mértékű és mire késztet minket.
A féltékenység normális is lehet
A féltékenység olyan, mint az erős paprika. Egy pici belőle fűszerezi a kapcsolatot. Túl sok azonban már éget.
– fogalmazza meg Ayala Malach Pines pszichológus, féltékenység szakértő.
Normálisnak minősül a féltékenység, ha az a saját terület védelmének eszköze, ha azt a másik és a kapcsolat iránti őszinte törődés, a szeretett partner iránti aggódás váltja ki. Ámde ez sem jogosít fel senkit agresszív kitörésekre, beteges kontrollra, számonkérésre.
Lindák Linda pszichológus szerint a féltékenység mögött az attól való félelem áll, hogy az illető elveszítheti a számára nagyra becsült kapcsolatot.
Ezt az érzést azonban csak értékes kapcsolat válthatja ki. Egy kapcsolat értékes lehet érzelmileg (szeretem a másikat), gazdaságilag (szeretem, hogy anyagi jólétet biztosít számomra) vagy társadalmilag (jó iskolába járathatja a gyereket, jók az összeköttetései, elismert a partner).
– fejti ki a szakember.
Nehéz meghúzni a határt, hogy hol ér véget a normális féltékenység, és hol kezdődik az abnormális. Abból azért kiindulhatunk, hogy ha a féltékenység fenyegetéseken, önsajnálaton, valamint az alkalmatlanság, a kisebbrendűség és a bizonytalanság érzésén keresztül nyilvánul meg, akkor az már túllépi az általános értelemben vett tolerálható szintet – írja a Focus on the Family.
Amikor átlépjük a határt
A normális féltékenység mögött valós ok áll, és az általa kiváltott érzés arányban van a fenyegetettség mértékével. Abnormális féltékenységről akkor beszélhetünk, ha úgy jelenik meg, hogy a kapcsolatot valójában nem is fenyegeti veszély, illetve ha a reagálás túlzott mértékű vagy erőszakos. Az abnormális, más néven aránytalan mértékű féltékenység kategóriájába sorolhatók azok a személyek is, akik akkor sem érzékelik a „veszélyt", amikor az valóban fennáll, azaz a féltékenységre okot adó helyzetben reagálásuk abnormálisan gyenge. A legtöbb ember a féltékenységi skálán valahol középen helyezkedik el – írja Ayala Malach Pines A féltékenység című könyvében.
Othello-szindróma
A féltékenységnek létezik kóros, patológiai szintje is. A betegség William Shakespeare pusztító féltékenységről írt drámájának főszereplőjéről, Othellóról kapta a nevét, aki elvakult féltékenységében hűséges feleségét megölte. Ebből a drámából híresült el a féltékenység szinonimájaként a zöld szemű szörny.
Az Othello-szindróma a házastárs vagy élettárs hűtlenségének téveszméje.
Más néven téveszmés féltékenységnek, erotikus féltékenység szindrómának, kóros féltékenységnek is nevezik. Az Othello-szindróma inkább a férfiakat és ritkábban a nőket érinti. Jellemzői a visszatérő hűtlenségvádak: beképzelt hűtlenség esetén is bizonyítékok keresése, a partner kihallgatása, hűségének tesztelése és néha a nyomozás. A szindróma jelentkezhet önmagában is vagy paranoid skizofrénia, alkoholizmus vagy kokainfüggőség során is megjelenhet. Mint Shakespeare drámájában, ez a téveszme rendkívül veszélyes lehet, gyilkossághoz, öngyilkossághoz is vezethet – írja a MedicineNet.
A legszomorúbb az, hogy a féltékenység nem véd meg a hűtlenségtől. Inkább csak rontja a helyzetet. Ha szeret is a másik, de állandó számonkérésnek van kitéve, számolj vele: lehet, hogy előbb utóbb elhagy vagy tényleg félrelép, hogy okot adhasson a féltékenykedésre.