Mi ölheti meg az intimitást a kapcsolatban?

Kötődéseink kialakítója a csecsemő-anya kapcsolat

Az intimitás feltétele a bizalom, a biztonság, a közelség, tehát a sebezhetőségünk felvállalása, az elfogadás, a befogadás. Az intimitásban való jelenlét annak a kérdése, mi magunk hogyan vagyunk a közelséggel, a bizalommal, az egység megélésével. Ezt pedig az meghatározza meg, hogy erről kora gyermekkorunkban, csecsemőként milyen tapasztalatokat szereztünk. Ugyanis újra felelevenednek kötődési mintáink.

Ha valaki az édesanyjával való korai kapcsolatában azt élte meg, hogy édesanyja hűvös, elutasító volt, vagy ennek éppen ellentéte, egyáltalán nem tartott határokat, és bekebelezve őt, túlságosan elárasztotta saját érzéseivel, szoros közelségben tartva őt, akkor egy hasonló intim helyzetben újraéled a korai kapcsolatban megélt szorongás élménye.  

Mindkét mintázat oda vezethet, hogy a másik közelségében szorongóvá vagy elutasítóvá válhatunk. Nem érezzük jól magunkat a közelségben, vagy legalábbis csak nagyon rövid ideig tudunk benne tartózkodni. Ilyenkor aztán valami apró-cseprő dologból robban egy konfliktus, ami kiszabadítja a frusztrációként megélt közelségből az illetőt.

Mintha a másiknak újra és újra szüksége lenne egy ürügyre, ami miatt – természetesen a másikat hibáztatva – újra megteremti a biztonságos távolságot számára.  

Ha pedig valaki így működik, akkor folyamatosan csalódást okoz. Mindez tudattalanul működik benne, nem direkt csinálja, sőt projekcióval társítva azt éli meg, hogy a másik mintha sportot csinálna abból, hogy a legmeghittebbnek érkező pillanatokat „szétcseszi". Észre sem véve, hogy ennek forrása éppen belőle származik.

A megfelelés kényszere – a félelem megölheti az intimitást

Ha rettegéssel tölt el, hogy vajon megfelelek-e a páromnak – például mert feltételeket szab, vagy pusztán az én fejemben léteznek hiedelmek arról, hogy milyennek kellene lennem számára –, akkor nem merem megmutatni önmagam. Aki számomra is felfedezendő, mert szabad, spontán, s néha meglepő. Ismerős ismeretlen.

Ha félek, nem bízom magamban, mert nap mint nap rejtegetnem kell valamit magamból, akkor nem leszek maradéktalanul szerethető. Különféle jelmezekbe öltöztetnem énemet, hogy másoknál nyitott ajtókra találjon.

Meghatározó alapja, hogy milyen hitrendszerem van arról, aki bennem legbelül lakik.

• Vajon valóban szerethető-e?
• Tényleg szép, igazán értékes?
• Egyedi, megismételhetetlen?
• Megőrzi-e csillogását közelről?
• Fénylik-e annak számára is, aki pucéran – smink és egyéb leplek nélkül látja?
• Megmutathatom-e őt teljességében?

Videó: Hogyan veszíthetjük el egymást a kapcsolatban?

Elromlott a kapcsolat, már nem megy minden olyan simán? Szakítsunk, kezdjük újra mással! Nem baj, ha már gyerek is van, túl macerás lenne dolgozni azon, hogy megértsük és elfogadjuk a másikat – legalábbis gyakran tapasztalható ez a fajta hozzáállás a párok között. Párkapcsolati szakértőt kérdeztünk arról, hogy mivel menthető meg a kapcsolat.

Megnézem.

Csendes gyilkosok: a rutin, a játszmák, az egyensúly megborulása és a szabadság korlátozása

• A kialakított, majd komfortossá vált rutin észrevétlen rabolja el tőlünk az intimitást szeretetkapcsolatainkban. Amikor két ember egy jól működő projekt csapattá válik, a beszélgetésekben megjelennek a klisék. Már csak a fejünkből kommunikálunk: megbeszéljük, mit vegyünk, főzzünk, ki hozza el a gyereket, mi legyen a program hétvégén. Az együttlét csöndjeit pedig kitölti a tv, a laptop, a Facebook, vagy az aktuális ház körüli teendők.
• A konfliktusainkban szerzett sérelmeink/sértéseink, amikor a másik önbecsülésének aláásása eszközzé válik, sőt észrevétlen már maga a cél. Vagy amikor a „kinek van igaza" játszmák átszövik hétköznapjainkat.
• Az intimitás alapja a kölcsönösség is, tehát megöli a kapcsolatban az egyensúly megborulása, az alá-fölé rendeltség, amikor az egyik számára tartóssá válik a megfelelés. Amikor veszélybe kerül az önmagunkkal való őszinteség. Ugyanis kérdés, hogy az alárendelődő fél vajon önmagával mennyire őszinte.
• Az intimitás feltétele a szabadság megélése.  A kalitka, az egymás számára felállított korlátok, gátak, feltételrendszerek elveszik tőlünk. Akkor igazán megélhető, ha a két fél optimális közelséget tud kialakítani a kapcsolatban. Ha az, ami vágyként az egyikünkben él, a másik számára elfogadható, befogadható, és nem túlságosan szoros számára az érzelmi közelség. Lehet egyfajta fojtogató pórázként is megélni, ami sok. Gyakran még az ösztönt, a zsigeri szintű működést is gátolhatja a bekebelezés, vagy a másik iránt érzett túlzott felelősség.
• Az intimitás feltétele a bizalom, a biztonság. Éppen ezért a félelem, a gyanú, a bizonytalanság elrabolja tőlünk. Ekkor és ezért következhet be a megcsalás, és az azzal járó, falakat építő hazugság is.