Mihez van joga a nagyszülőnek?

Egy szülőnek feladata és persze joga, hogy felnőtt legyen, vagyis döntést tudjon hozni a nevelésben felmerülő alapvető és aktuális kérdésekben. Mint minden szerepünkben, itt is fontos, hogy kompetensnek érezzük magunkat, képesnek arra, hogy elég jól megoldjuk a feladatot. De ez vajon azt jelenti, hogy nem kaphatunk vagy fogadhatunk el tanácsokat saját szüleinktől, akik gyermekünk nagyszülei? Biztosan nem. De hol a határ?

Mihez van joga a nagyszülőnek a családban?

Mindenekelőtt a kérdésfelvetésen kell finomítanunk. A szülő-nagyszülő kapcsolat a gyermek mellett együttműködésen alapul, ezért önmagában félrevezető lehet, ha az egyik fél a másik kizárásával szeretné meghúzni a határokat. A tisztelethez, egyenlő partnerséghez alapvető joga van a nagyszülőnek és a szülőnek egymás részéről. Amennyiben ez bármelyik oldalról sérül, ott vélhetően nem prioritás sem a másik fél, sem a gyerek érdeke.

A szülő dönt, de attól a nagyszülő tanácsolhat

Léteznek alapszabályok, amelyek akár magától értetődőek lehetnek, de ha mégsem azok, mindenképpen megér egy vagy akár több próbát, hogy leüljünk, és megbeszéljük ezeket. Ilyen például, hogy a gyereknevelés elsősorban a szülő belátása szerint zajlik. Egy jól működő szeretetkapcsolatban azonban ez nem azt jelenti, hogy a nagyszülő nem mondhatja el akár a szülőével ellentétes véleményét – nyilván nem a gyerek előtt.

A szülő nem adhatja meg gyermekének azokat az értékeket, amelyek a család idősebb generációjának helyzetéből, tapasztalatából, szerepéből következnekForrás: 123rf.com

Senki sem tévedhetetlen, anyuka, apuka sem azok. Ezért fontos, hogy a szülő felnőtt énállapotban kezelje ezeket a kérdéseket: akinek van némi magabiztossága, az kevésbé sértődik meg a tanácsokon, mint az önmagában bizonytalan ember, aki támadásnak vesz minden hozzászólást. Érdekes helyzet: aki gyermekét magabiztos felnőtté nevelte, azt fia-lánya kisebb eséllyel zárja ki életéből a későbbiekben, mint az olyan nagyszülőt, aki saját gyermekének minden élethelyzetén uralkodni próbált. A nagyszülő pedig fontos, hogy ne sértődjön meg, ha valami nem úgy történik, ahogy ő jónak látja.

A legjobb eset természetesen az, ha az alapvető kérdésekben egyetért az egész család, így a kevésbé jelentős dolgokban nem esik annyira nehezére a nagyszülőnek engedni, vagy akár a szülők is lehetnek néha kicsit rugalmasabbak a kevésbé lényeges kérdésekben.  

Ezért mindenképpen jó, ha a szerepek „jogkörének" érvényesítése mellett a gyereknevelés alapvető kérdéseit egyeztetjük, akár a bébi születésekor, akár a mindennapok közben, ahogy adódik.

Mindenkire szükség van

A nagyszülő nem szülő, de a szülő sem nagyszülő, és ez azt is jelenti, hogy nem adhatja meg gyermekének azokat az értékeket, amelyek a család idősebb generációjának helyzetéből, tapasztalatából, szerepéből következnek. Egy egymást szerető nagycsaládnál nem is kívánhatunk többet gyermekünknek, amit tehát megtehetünk ennek érdekében, azt tegyük meg.

A pótolhatatlan nagyszülő

Amikor megszületik az unokánk, nagyszülővé válunk. A szerep adott, de mint életünk minden területén, itt is rajtunk múlik, mit hozunk ki belőle. Nagyszülőnek lenni ajándék, különleges feladat, hiszen az elsődleges felelősség már nem az övék, nekik elsősorban a felhőtlen játék, a gondtalan együtt töltött idő kihasználása a fő feladatuk. A részükről áradó szeretet nem több vagy kevesebb, mint a szülőké, hanem egyszerűen más.

Elolvasom.