Hogyan hat az anyai stressz a magzatra?

Fontos megemlíteni, hogy a magzat fejlődését befolyásoló hatások kutatása még gyermekcipőben jár, bár egyre nagyobb az érdeklődés a téma iránt. Emiatt sok friss eredmény áll rendelkezésünkre, és számos lényeges összefüggésre napjainkban derül fény.

Mit értünk magzati stressz alatt?

A mindennapok velejárója az érzelmi hullámzás, aminek részeként néha feszültebbek vagyunk, azután pedig feloldódunk. Az érzelmek ilyesfajta váltakozása mindenkire jellemző, tehát amikor tudományos szemszögből vizsgáljuk a stressz hatásait, nem ezzel a hétköznapi stresszel foglalkozunk. A normál mennyiségű mindennapi stressz – ahol a feszültséget nyugalmi állapot követi – a mai tudományos álláspont szerint hozzátartozik az élethez. Ez az a fajta stressz, amihez tud alkalmazkodni a fejlődő magzati idegrendszer is.
Az anya érzelemszabályozási rendszeréhez tartozó hormonok a méhlepény által megszűrve kerülnek be a magzati keringésbe. Ez minden érzelemre igaz, tehát ugyanúgy megérzi a magzat a boldogságot, mint a stresszt. Ha az anyai érzelmeknek normális, egészséges hullámzása van, akkor a magzati érzelemszabályozás ezekből képes fejlődni. Igazoltan fontos, hogy a terhesség alatt az anya abban a környezetben legyen, ami az ő mindennapi életét, ritmusát tükrözi, hiszen ez lesz adaptív a magzat számára.

Mi a káros hatású stresszfaktor?

Hosszútávon káros hatása olyan típusú stresszfaktoroknak van, amelyek folyamatosan fennállnak, nincs belőlük kiút, és az anya számára állandó készültségi állapotot és tehetetlenséget jelentenek. Ez az a fajta stressz, ami nem hordozza a megküzdés lehetőségét, a megnyugvást és felemelkedést, ezáltal lefoglalja az anya egész lelkivilágát és gondolatait, kiszorítva belőle a magzatot.
Ilyen szintű stressz például egy olyan helyzet, ami egzisztenciális fenyegetettséget jelent az anya számára, mint a természeti katasztrófák átélése, életveszélyes szituációk, mélyszegénység, bántalmazás. Másik lehetséges stresszforrás a váratlan veszteség és gyász, ha az anya szoros hozzátartozóját veszíti el váratlanul, vagy a terhesség alatt történő válás. Ezek olyan mértékű veszteségek lehetnek, amelyek veszélyeztetik az anya lelki kapcsolódását a magzatával. Hasonló veszély áll fenn a súlyos anyai depresszió vagy pszichózis esetén is.
A kilátástalan élethelyzet által okozott tartósan magas anyai stresszhormon szintnek hosszantartó káros hatása van a magzatra nézve fizikai és mentális szempontból is. A kóros mennyiségű stresszhormon negatívan befolyásolja az agyfejlődést, beprogramoz egy állandó stresszállapotot, miközben a magasabb rendű kognitív funkciók hiányt szenvednek. Az érzelmi elhanyagolás és a tartós szeparáció az egyik legsúlyosabb stresszfaktor a gyermek életében, ami miatt hosszútávon alulműködhetnek az érzelmi- és stressz-válasz szabályozásért felelős agyi területek, alapjául szolgálhat későbbi ADHD-szindrómának, együtt járhat a csecsemő megvigasztalhatatlan sírásával, a megnyugvás nehezítettségével.

Vannak kritikusabb időszakok

Az anyai életmódhoz tartozó stresszfaktornak akkor lesz kiemelt jelentősége, amikor a magzati idegrendszer fejlettségére erőteljesen hatnak a fokozott impulzusok. Minél kisebb egy magzat, annál gyengébb önálló védelmi mechanizmusa van az anya felől érkező negatív érzelmi impulzusokkal szemben. Tehát a megszületés előtti nagyfokú stressz elszenvedésének időpontja is kulcsfontosságú a károsodás szempontjából, hiszen az agy fejlődésének a legintenzívebb és legérzékenyebb időszaka az első és a második trimeszter.

Mit lehet tenni?

Nagymértékű, hirtelen stressz esetén is igaz, hogy ha az anya megfelelő segítséget kap, és olyan támogató háló van mögötte, ami segíti a veszteség feldolgozását, marad kapacitása a magzatára is figyelni. Ezeken lehet terápiában is dolgozni, például mentális betegségek esetében elengedhetetlen a hozzáértő szaksegítség.
A nehéz helyzetben levő anyák aktív támogatást igényelnek arra vonatkozóan, hogy legyen megnyugvási állapot is az életükben, az a legfontosabb, hogy időről időre ki tudjanak kerülni a krónikus stresszállapotból, és kapcsolatot létesítsenek a magzatukkal. Érdemes tudatosan törekedni arra, hogy a várandósság alatt minden édesanya rendszeresen találjon magának időt és módszert arra, hogy meditatív, nyugalmi állapotba kerüljön a stresszes élethelyzetből fakadó készültségi állapotból. Ezzel már nagyon sokat lehet tenni annak érdekében, hogy kiegyensúlyozottabb ingerek vegyék körül fejlődő gyermeküket.

A születő gyermek idegrendszeri érzékenységének hátterében természetesen genetikai tényezők is szerepet játszanak, de a megszületés pillanatában a gyermek érzelmi állapota nem teljesen veleszületett, hiszen annak az alkalmazkodási folyamatnak a lenyomatát is mutatja, amit a méhen belüli fejlődés során átélt.