A 7 leggyakoribb tévhit a szülésről
Tévhit, hogy fűszeres ételekkel beindítható a szülés, hogy a szülés a magzatvíz elfolyásával kezdődik, és hogy az epidurális érzéstelenítéstől az újszülött biztos, hogy nehezebben fog szopni.
A szülésről rengeteg tévhit kering, összegyűjtöttük a leggyakoribbakat.
1. A szülés mindig a magzatvíz elfolyásával kezdődik
Sok nő a méhösszehúzódások figyelése helyett a magzatvíz elfolyására vár. Pedig csak minden tizedik nőre jellemző, hogy a magzatburok méhösszehúzódások nélkül reped meg, a legtöbb nőnél a magzatvíz a szülés első szakaszának vége felé folyik el. Ezért ahelyett, hogy a kismama a magzatvíz elfolyására várna, inkább a méhösszehúzódásokra koncentráljon, és ha azok között már csak 10 perces időközök telnek el, érdemes elindulni a kórházba.
2. A szülés beindítható fűszeres ételekkel, hosszú gyaloglással, vagy ricinusolajjal
Ezen módszerek egyike sincs tudományosan alátámasztva. A fűszeres ételek és a ricinusolaj is az emésztést igazoltan serkenti, hiteles adatok azonban nem támasztják alá, hogy a szülést is beindítanák.
3. A szülés szünet nélküli fájdalommal jár
Bár a „fájdalommal szülöd gyermeked" fenyegetés már a Bibliában is szerepel, valójában a legtöbb nő nem szenvedésként emlékszik vissza szüléseire. Ennek oka, hogy a szülés az esetek többségében fokozatosan zajló folyamat. Először órákon át csak kis kontrakciók vannak, amelyek bár érezhetőek, különösen fájdalmasnak nem nevezhetők. Ahogy telnek az órák, a méhösszehúzódásak egyre hosszabbak és egyre intenzívebbek – ez fájdalommal jár, de nem feltétlenül jelent szenvedést. A szülés legintenzívebb, legfájóbb kitolási szakasza pedig a legtöbb nőnél kifejezetten rövid.
Ha pedig valaki tudja magáról, hogy nehezen viseli a fájdalmat, érdemes előre tájékozódnia a gyógyszer nélküli (pszichoprofilaxis, aktív szülés, TENS-elektrostimuláció, vízben vajúdás, hipnózis, akupunktúra) és a gyógyszeres fájdalomcsillapítási módszerekről (kábító fájdalomcsillapítók, lokális érzéstelenítés, epidurális érzéstelenítés) és arról is, utóbbiak milyen kompromisszumot jelentenek.
4. Az epidurális érzéstelenítés növeli a császármetszés kockázatát
Tévhit, hogy az epidurális érzéstelenítés szükségszerűen császármetszéshez vezet. Tény azonban, hogy jellemzően azok a nők kérik, akik nagyobb fájdalmat élnek meg, ami már önmagában jelezhet egy nehezebb lefolyású, hosszabb, esetleg császármetszéssel záruló szülést.
5. Amilyenek voltak az édesanya szülései, pont olyanok lesznek a lányáé is
Elképzelhető, hogy egy nő medencéje örökletesen jól illeszkedik a szüléshez, ám ez csak egy a sok tényező közül, amelyek befolyásolják, hogy egy szülés mennyire könnyű. Meghatározóbb például a magzat fekvése és mérete – és a mai újszülöttek átlagban nagyobbak, mint a korábbi generációk édesanyái által kihordott babák. Igaz ugyanakkor, hogy transzgenerációs örökségként bennünk él édesanyánk szülésélménye, és ez hatással lehet saját szülésünkre is.
6. A második vagy harmadik gyermek születése csak könnyebb lehet
A legtöbb nőnél valóban jellemző, hogy az első szülés a leghosszabb. Ám attól, hogy a második-harmadik szülés általában rövidebb, nem minden esetben könnyebb is. Az, hogy mennyire nehéz egy szülés, függ a magzat már említett fekvésétől, méreteitől, valamint az anya általános egészségi állapotától. Mivel minden szülés egyedi, nem lehet kizárni azt sem, hogy a második-harmadik szülésnél lesz több komplikáció, és szükség lehet például császármetszésre.
7. Császármetszés után nincs lehetőség hüvelyi úton szülni
A nők 60–80 százaléka császármetszés után sikeresen szül hüvelyi úton. A császármetszés utáni hüvelyi szülés fő veszélye a méh vágásából eredő heg esetleges repedése a hosszas vajúdás következtében. A mai varróanyagok azonban annyira modernek, hogy a hegrepedés kockázata minimális. Fontos viszont, hogy a császármetszést követő egy éven belül nem ajánlott a hüvelyi szülés, ekkor még ugyanis a heg sérülékenyebb.
