Mentál Morzsák: Egy csónakban ülünk
Már itt van. Elkezdtek emelkedni a számok, a sajtó is a negyedik hullám érkezéséről beszél. Az előző három hullám alapján kiderült, a túléléshez összetartás kell.
Talán már nincs is olyan ember, akinek családtagja, barátja, munkatársa, ismerőse ne szenvedte volna meg így vagy úgy a COVID-19 vírus hatásait. Bármeddig is lesz még itt ez a kór, bármennyi hullámot hoz, kénytelenek vagyunk megtanulni együtt élni vele.
A covid után semmi nem ugyanaz
Több, mint harmincezren hunytak el hazánkban és számos veszteség, negatív hatás még csak most jön a felszínre az előző hullámok nyomán. A pszichológiai teher, úgy mint a szorongás, a pánikbetegség, a rossz alvás, ami sok beteggel együtt maradt a felépülés után, szintén jelentős.
Engem még a második hullám csapdosott meg, asztmás hajlamomra telepedett rá a légszomj, a végtelen gyengeség. A kór más betegséghez képest szokatlan és riasztó módon vette igénybe testem. A gyógyulás nem egy sima felépülést jelentett, mint korábban egy influenza vagy tüdőgyulladás után. A szervezet hetekig tartó, teljes újraindítást volt kénytelen végezni.
Újraindulás vár mindenkire, testileg, lelkileg, mentálisan egyenként és közösségként egyaránt.
Együtt tudjuk csak túlélni
Szétdarabolódtunk nézeteinkben, megoldásainkban. Mindennapjaink része lett a túlélés nevében a csoportok közti határhúzás, a megkülönböztetés, az egymásra mutogatás. Közben még jobban legyengülünk. Az állandó konfliktus, a bűnbakkeresés és a széthúzás védtelenné tesz. Legyengíti a lelket és legyengíti a testet. Ilyen légkörben kevésbé ellenálló a test is a betegségekkel szemben. Széthúzásnak helye most nincs, hisz az oltott és az oltatlan, a komolyabban veszélyeztetett idős korosztály és a talán még mindig nagyobb biztonságban lévő fiatalok, a covidon átesettek és a még át nem esettek a, szuperterjesztők,és a vírus terjedése ellen mindent elkövetők; mind egy csónakban ülünk. Együtt kell szembenéznünk ennek a kornak és kórnak a kihívásaival.Mindenki úgy éli meg a lelkében ezt az időszakot, ahogy azt legjobbnak véli reményei, hite alapján. És jól van ez így, hogy nem vagyunk egyformák. Ne támadjunk rá arra, aki másképp próbálja túlélni ezt a nehéz időt, és a másik se támadjon ránk, mert máshogy mérlegelünk. A járványügyi szabályok betartása és a másik ember megóvása azonban mindannyiunk kötelessége.
Az együtt nem azt jelenti, hogy mindenki érezzen úgy, ahogy én érzek. Különbözőségeinkkel együtt ülünk együtt ugyanabban a csónakban.
Hullámtörő
Meditációs elvonulásról jövök, amit ott megéltem ad erőt az eljövendővel való szembenézéshez. Ül egy teremben becsukott szemmel 90 ember. Ki PCR-teszttel érkezett, ki védettségivel. Ül együtt férfi és nő, fiatal és koros, egészséges és krónikus beteg, túlsúlyos és sovány. Becsukott szemmel mindenki egy közös térbe merül alá, ahol béke van, csend, nyugalom. Egy belső mélységben találkozunk, ahol nem kérdés, hogy az egymás iránti tolerancia, türelem, szeretet és elfogadás a megoldás, hisz ebben vagyunk egyek, ettől vagyunk emberek.Hullámok csak a víz felszínén vannak, a tenger mélyén békésen hömpölyög a víz.
Egy csónakban evezünk mindannyian, de így egész más hánykolódni a habok között a túlélés felé, hogy tudjuk, lent a mélyben a béke és egység tere mindig ott vár.