Covid-19 utáni szorongás: a "barlangszindróma"

A COVID-19 járvány megjelenése óta gyökeresen megváltozott az életünk, azonban az utóbbi hónapokban a járvány aktuális csillapodásának és a beoltottak növekedő számának köszönhetően az életünk visszatért a járvány előttihez hasonló kerékvágásba. Nem mindenki érzi azonban úgy, hogy készen áll erre. Bár a világjárvány sajnos még nem ért véget, és indokolt bizonyos járványügyi szabályokat betartani, de az nem egészséges lelkiállapotra utalhat, ha valaki be van ugyan oltva, mégsem meri elhagyni otthonát. Az esetükben fennálló pszichológiai állapot leírására alkották meg a szakemberek újonnan a „barlangszindróma" elnevezést.

A „barlangszindróma" kialakulásának hátterében álló okként feltételezik azt, hogy az egyén nem képes reálisan felmérni a cselekedeteit kísérő kockázatot – tehát például hiába az oltás nyújtotta védelem, a „barlangszindrómában" szenvedő egyén túlságosan fél a vírussal való fertőződéstől ahhoz, hogy elhagyja a lakását.

A pandémia új szorongás formát alakított kiForrás: 123rf.com

Izoláció és egyedüllét

Náluk megszokottá vált a teljes elvonultság érzése, és félnek visszatérni a régebbi életükhöz annak ellenére is, hogy az oltás előtti időszakhoz képest a rendelkezésre álló védőoltások, az előírásoknak megfelelően alkalmazva, különböző fokú, de jelentős védelmet biztosítanak. Az állapot hátterében állhat az is, hogy valaki nem szeretne megválni a pandémia alatt kialakított izolációtól és egyedülléttől, mert számára ez inkább pozitív változás a COVID-19 járvány előtti élethez képest.

Mit tehetünk a „barlangszindróma" megszüntetése érdekében? Szükséges-e szakember segítsége?

Az, hogy szükség van-e pszichológus vagy esetleg pszichiáter segítségére, a panaszok súlyosságán múlik. Enyhébb esetben nem feltétlenül szükséges szakemberhez fordulni. Egyes embereknél a „barlangszindróma" csupán fáradtság, kimerültség érzése, motiválatlanság, enyhe fokú szorongás vagy depresszió képében jelentkezik. Számukra elég lehet, ha sikerül kialakítani valamilyen rendszert az életükben, és olyan tevékenységeket végeznek, melyek segítenek célt adni az életben. Ilyenek lehetnek a meditáció, hitélet, ima vagy akár a játék, zenélés, zenehallgatás is.

Ha ez a szorongás olyan mértéket ölt, mely a mindennapi életvitelt nehezíti vagy megakadályozza, az már nem normálisForrás: 123rf.com

Súlyosabb, szélsőséges szorongással járó esetekben (pl. aki fél elhagyni az otthonát) azonban szükség lehet pszichoterápiában jártas pszichológus vagy pszichiáter segítségére is, aki kognitív vagy egyéb terápiás beavatkozás során fokozatosan közelíti a személyt a számára stresszt jelentő helyzethez. Legsúlyosabb esetben akár gyógyszeres kezelés is szóba jöhet.

A „barlangszindróma" tehát a COVID-19 pandémia miatti bezártság, izoláció és félelem okozta mentális állapot, melyet a szabadabb életbe való visszatéréstől való, indokoltnál nagyobb szorongás jellemez. Enyhébb esetekben tudatos életvitellel elérhetjük a panaszok enyhülését vagy megszűnését, súlyosabb esetekben azonban pszichológiai segítségre is szükség lehet.

A barlangszindróma nem összekeverendő a még mindig tartó világjárvány elleni ésszerű védekezéssel és a vírusmutációk jelenléte miatti aggodalommal. A Magyar Orvosi Kamara elnöke csak egy a nemzetközi szakmai szervezetek képviselői között, akik például a zárt térben való maszkviselés újbóli bevezetését sürgetik - a Szerk.