Leggyakoribb tévhitek az oltásokkal kapcsolatban
Az oltásokkal kapcsolatban rengeteg félrevezető és hamis információ kering, amik miatt sokan megkérdőjelezik hatékonyságukat. Mi álhír és mi az igazság?
A COVID-19 pandémia kitörése óta a legnagyobb reményünk a járvány megfékezésére és a súlyos megbetegedés elkerülésére a vírus elleni vakcina minél gyorsabb kifejlesztése volt. Több millió oltás beadását követően is még sokan kételkedve tekintenek az oltóanyagokra. A jogos kérdések és félelmek mellett azonban számtalan tévhit és összeesküvés-elmélet terjed a lakosság körében, köszönhetően az oltásellenes mozgalomnak, melyek közül a leggyakoribb tévhiteket és cáfolatukat az alábbiakban szedtük össze.
A vakcina meddőséget okoz
Nemrégiben felütötte a fejét egy elmélet, mely szerint az mRNS-vakcinák által kódolt tüskefehérje szerkezete hasonlít az emberi szervezetben megtalálható syncytin-1 fehérjéhez, melynek fontos szerepe van abban, hogy terhesség alatt a méhlepény kitapadva maradjon a méh falához. Bár valóban van néhány aminosavnyi hasonlóság a két fehérje között, messze nem annyi, hogy immunrendszerünk ne tudjon különbséget tenni a két fehérje között, így ennek az elméletnek nincs valóságos tudományos alapja.
A COVID-19 vakcina magzati szövetet tartalmaz
Az oltásellenesek már több vakcina esetén is híresztelték, hogy magzati szövetet tartalmaz – ez sem a COVID-19, sem egyéb más oltóanyag esetén nem igaz, vakcinafejlesztéshez nem használnak magzati eredetű sejteket.
A krónikus betegek nem kaphatnak oltást
Egyes vakcinák esetén valóban vannak olyan betegségek, melyek fennállása esetén ellenjavallt a vakcina beadása, azonban szinte mindenki számára van olyan oltóanyag, amellyel biztonságosan beoltható. Amennyiben valaki krónikus betegségben szenved, az oltás felvétele előtt mindenképpen javasolt konzultálni a kezelőorvossal, háziorvossal azzal kapcsolatban, mely oltóanyagot kaphatja meg.
A vakcinák nem biztonságosak, mert túl gyorsan kerültek kifejlesztésre
Bár az oltóanyagok kifejlesztése általában 10–15 évet is igénybe vehet, nem ez az első eset, hogy ennél rövidebb idő alatt készül el egy vakcina: a mumpsz elleni oltóanyag kifejlesztése csupán 4 évet vett igénybe.
A COVID-19 vakcina kevesebb, mint 1 év alatt történő kifejlesztése ugyan ehhez képest is kifejezetten gyors, azonban ez nem a biztonsági előírások figyelmen kívül hagyására, hanem több másik tényezőre vezethető vissza. Először is, az mRNS vakcinákat már több, mint húsz éve kezdték el kifejleszteni, tehát maga a módszer már rendelkezésre állt, jelenleg annyi volt a kutatók dolga, hogy a koronavírus genetikai kódjának felhasználásával megalkossák a vakcinát. Egy vakcina teszteléséhez általában hosszú idő míg elegendő önként jelentkezőt találnak, azonban a világjárványnak köszönhetően ez jelenleg nem jelentett problémát, és a szokásától eltérően a vizsgálat fázisai nem egymást követően, hanem egymással párhuzamosan zajlottak.
Míg tehát hosszú távú vizsgálatokra valóban nem volt lehetőség a COVID-19 vakcina kifejlesztése során, azonban a meggyorsított vizsgálati eljárásoknak köszönhetően biztonságosan alkalmazható oltóanyagokat tudtak kifejleszteni a gyógyszercégek rövidebb idő alatt.
Az mRNS-vakcinák megváltoztatják genetikai állományunkat
Az mRNS egyszálú örökítőanyag, mely a DNS-ről íródik át, a vakcinák a SARS-CoV-2 tüskefehérjéjének genetikai kódját tartalmazzák. Ez a folyamat egy enzim hiányában szervezetünkben visszafelé nem működik, tehát az mRNS-ből nem tud DNS képződni, így nem is tud beépülni örökítőanyagunkba. A szervezetünkbe juttatott mRNS 72 órán belül lebomlik, tehát 3 nap alatt eltűnik a szervezetünkből.
A COVID-19 vakcináktól megfertőződünk koronavírussal
Az mRNS- és vektorvakcinák csupán a vírus tüskefehérjéjének genetikai kódját tartalmazzák, míg a Sinopharm vakcina elölt vírust tartalmaz. Egyik vakcina sem alakít ki koronavírus-fertőzést vagy COVID-19 betegséget.
Az oltóanyagok microchipeket tartalmaznak
Sajnos, nagyon sokan elhiszik ezt a szürreális összeesküvés-elméletet. Az, hogy ki rakja bele a chipeket, és mi a feladatuk, az pedig elméletről elméletre változik. Amellett, hogy az oltóanyagok összetevői között a microchip nincs feltűntetve, a tudomány jelenlegi állása szerint nem is tudunk olyan apró microchipeket előállítani, melyet vakcinával be lehetne fecskendezni.
Ha magas az antitest-szintem, akkor nem kell oltatnom
Gyakori tévhit még a koronavírus-fertőzésen átesést követő és/vagy a védőoltás utáni antitestszint meghatározás. A szakmai szervezetek – aktuálisan – nem javasolják a védőoltás utáni antitestszint meghatározást, mivel álláspontjuk szerint az egyes kimutatási módszerek eredményei nem összevethetők egymással, illetve egyenlőre nem áll rendelkezésre egy általánosan megállapított és elfogadott paraméter a biztos immunvédelmet garantáló „normál tartomány" meghatározására. Ez azt jelenti tehát, hogy az antitestszint meghatározás eredményétől nem lehet függővé tenni a vakcina beadatását, illetve felvételét!
A vakcina meghamisítja a PCR-teszt eredményét
Korábbi oltás felvétele nem befolyásolja a PCR-teszt eredményét sem pozitív, sem negatív irányba. Ez azt is jelenti, hogy az oltás nem fedi el a jelenleg zajló fertőzés kimutatását sem. Ennek oka, hogy az oltás során a koronavírus ellen a vérben IgG-ellenanyagok képződnek, melyek az orrnyálkahártyára nem jutnak ki, mivel ott IgA-ellenanyagok vannak jelen (nyálkahártya-immunitás). Tehát az oltás a nyálkahártya immunitást nem befolyásolja, vagyis az oltást követően, megfertőződés esetén levett PCR- vagy antigén gyorsteszt ugyanúgy pozitív eredményt ad – ha jelen van a koronavírus az orr-nyálkahártyán –, mint oltás előtt.
Fontos tehát, hogy hiteles forrásból, szakemberektől tájékozódjunk, és ne higgyünk el mindent, amit hallunk vagy olvasunk, hiszen számtalan tévhit és összeesküvés-elmélet terjed a COVID-19 oltásokkal kapcsolatban. Aki teheti és még nem oltatta be magát, mindenkinek javasolt valamelyik oltóanyag felvétele. Aki már több, mint 6 hónapja megkapta a 2. oltást, annak a megfelelő védelem fenntartásához a 3. oltás (booster) felvétele is szükséges. Sokkal biztonságosabb így védettséget szerezni, mint megkockáztatni a megbetegedést.