Halálos ítélet helyett hosszú, egészséges élet

Inzulin nélkül nincs élet – ez a szlogenje annak a virtuális interaktív kiállításnak, amely a 100 éves inzulin történetét dolgozza fel a felfedezéstől az első hazai inzulinkezelés legendás történetén át a legújabb technikai vívmányokig.

Dr. Fövényi József belgyógyász diabetológus szerint az inzulin felfedezése azért számított mérföldkőnek az orvostudományban, mert korábban az 1-es típusú cukorbetegek számára a diagnózis egyenlő volt a halálos ítélettel.

100 éves az inzulinForrás: 123rf.com

Korábban egy, esetleg másfél évet tudtak életben maradni a cukorbetegek, pokoli kínok között, csontsoványra fogyva. Az inzulin viszont megoldotta ezt az óriási problémát. Nagyon sok esetben éveket, évtizedeket adott a betegek életéhez. Én magam 52 éven át kezeltem egy hölgyet, aki 91 éves korában hunyt el. 86 éven át volt diabéteszes. Talán egyedi eset az egész világon – mondta dr. Fövényi József.

A diabetológus hozzátette, a 30-as évek végén még borzalmas állapotok voltak az inzulin tekintetében. Csak gyorshatású inzulin létezett, amit naponta háromszor kellett beadni a betegeknek. A fecskendőket ki kellett főzni, a tűk még vastagok és hosszúak voltak, azóta viszont gyökeresen megváltozott minden. A virtuális kiállítás ezt a fejlődési folyamatot mutatja be.

100 éves az inzulin

Dr. Fövényi József az inzulin feltalálóiról is sok információval rendelkezik. Elmesélte a kezdeteket is, amikor Frederic Banting fiatal kanadai sebész 1920-ban felfigyelt egy cikkre, amely a hasnyálmirigy szigetsejtjei és a diabétesz kapcsolatáról szólt. Mivel Bantingnak önálló tudományos munkássága nem volt, felkereste John Macleod professzort és előadta feltételezését a diabétesz gyógyítását illetően. Macleodot érdekelte a téma, ezért Banting rendelkezésére bocsátott egy labort és segítségként Charles Best orvostanhallgatót. 1921-ben egy kutyának adtak be olyan szert, amivel igazolták a vércukorcsökkentő hatását. A „csodaanyagot" inzulinnak nevezték el. 1922-ben James Collip biokémikus csatlakozott a teamhez, ekkor már közel jártak a végleges megoldáshoz.

Frederic Banting kanadai sebészForrás: 123rf.com

1922. januárjában egy 12 éves, csontsovány, cukorbeteg kisgyereknek adták be az inzulint, aki így még jó pár évig életben maradhatott. Viszont viták és veszekedések kísérték az orvosok együttműködését és a Nobel-díj is tartogatott meglepetést – tette hozzá a belgyógyász.

A klinikai bizonyítás után két évvel, egyedülállóan rövid idő elteltével a Nobel- díj bizottság az 1923-as orvosi díjat Bantingnak és Macleodnek ítélte. A Nobel-díjak történetében ez volt a legrövidebb „átfutási idő" a felfedezés és a díj odaítélése között. „Macleod viszont a díjat megosztotta Collippal. Banting ennek hallatán olyan dühös lett, hogy nem akarta elfogadni az elismerést. Végül a barátai győzték meg, hogy fogadja el. Így tett, sőt ő meg Besttel osztotta meg a díjat. Azóta Bestre is Nobel-díjasként tekint a tudomány, noha ő valójában nem az"– osztotta meg az érdekes történetet dr. Fövényi József.

A 100 éves jubileumra az Egy Csepp Figyelem Alapítvány online kiállítással készül, amely novembertől lesz megtekinthető. A 3D platformra fejlesztett látványos tárlatot, melynek szakértői dr. Halmos Tamás és dr. Fövényi József, interjúk, interaktív játékok és korabeli dokumentumok színesítik majd.