A D-vitamin-hiány szerepe az autoimmun betegségek kialakulásában
A D-vitamin esszenciális tápanyag, amelyhez az ember részben a táplálékból, részben a bőrben a napfény hatására végbemenő szintetikus folyamatok révén jut. Az 1990-es évektől egyre nagyobb számú megfigyelés igazolta, hogy az aktív D-vitamin a kalcium és csontanyagcserére kifejtett hatásán túl az immunrendszer működésére is hatással van és egyike azon környezeti tényezőnek, amelynek szerepe lehet a különböző autoimmun betegségek kialakulásában vagy romlásában.
A D-vitamin direkt vagy indirekt módon befolyásolja a veleszületett és szerzett immunitásban résztvevő sejtek működését, összehangolja elemeinek egymással való kommunikációját, amelyek zavara esetén autoimmun folyamatok alakulhatnak ki.
A D-vitamin jelentőségére utal az a régi megfigyelés, miszerint a különböző autoimmun betegségek gyakorisága jellegzetes észak-déli megoszlást mutat. Összefüggést találtak az egyes típusú diabetes mellitus, a szklerózis multiplex, a reumatoid artritis, a szisztémás lupus és a gyulladásos bélbetegségek előfordulása, valamint az észak-déli földrajzi szélességi fok, a napfény expozíció, illetőleg a D-vitamin szintek között.
A szklerózis multiplex, az egyes típusú cukorbetegség és a reumatoid artritis gyakoribb a mérsékelt égöv magasabb szélességi fokain, mint az egyenlítő mentén. A szklerózis multiplex és a gyulladásos bélbetegségek előfordulása nagyobb Kanadában és az USA északi részein, mint Európában. Mindemellett ismert, hogy a szklerózis multiplex megjelenése és súlyossága szezonális jelleget mutat az évszakoknak megfelelően. Megfigyelték, hogy a nagyobb D-vitamin-bevitel mellett, a napfényes órák számától függetlenül csökkent az egyes típusú cukorbetegség, a reumatoid artritis és a szklerózis multiplex valószínűsége.
Nagyszámú klinikai vizsgálat szerint többféle autoimmun betegségben, mint például a szisztémás lupus, a reumatoid artritis és a szisztémás szklerózis esetén D-vitamin hiány mutatható ki. Egyes betegségeknél, például reumatoid artritisben összefüggést találtak a kórkép aktivitása és a D-vitamin hiányállapot között is. Szisztémás lupusban egyes szervi károsodások, mint vesekárosodás vagy bőrtünetek gyakrabban jelentkeztek D-vitamin hiányállapot esetén.
Az eddigi tanulmányok egyértelműen arra utalnak, hogy a D-vitamin-pótlás lassíthatja az autoimmun betegségek kialakulását és mérsékelheti a meglévő tünetek súlyosságát, így a D-vitamin új terápiás kiegészítést hozhat az autoimmun betegségek kezelésében.
