Kisgyermekkel sem lehetetlen a természetjárás
Ha azt szeretnénk, hogy gyermekünkből egykor a természetet kedvelő, ismerő és tisztelő felnőtt váljék, a legjobb, ha már kiskorában megismertetjük vele a hegyek és erdők értékeit, lakóit. Ehhez a közös kirándulásoknál semmi sem adhat biztosabb alapot, kisgyermekkel túrázni ugyanakkor kihívásokkal is jár.
A természetjárás kisgyermekkel nem csak öröm, de igazán bájos látvány is: rég mosolyogtak annyian a fiamra, mint amikor a még nem egészen három éves kis túrázó a Magas-Tátra sziklás útján haladt felfelé eltökélten. Persze ez csak egy pillanatkép abból a néhány napból, amelyet a szlovák hegységben töltöttünk. Voltak könnyebb és nehezebb pillanataink egyaránt, de ezekre felkészülve valódi élmény lehet a túrázás itthon és külföldön egyaránt. Persze nem kell rögtön a több ezres csúcsokra törni, az első alapelv legyen a fokozatosság.
Ismerjük a határait
Mielőtt kirándulni indulnánk kisgyermekünkkel, érdemes mérlegelni, mennyire szokott a gyalogláshoz, illetve milyen terepen tette ezt. Ha még nem jár elég hosszú ideje, esetleg otthon főként babakocsival vagy hordozóval közlekedik, érdemes a túrát is ennek ismeretében megtervezni. A hordozás kiváló választás túrázás esetén is, hiszen így szinte mindenhova eljuthatunk, míg a babakocsival járható kirándulóutak sokkal kevésbé izgalmasak és számuk is kisebb. A gyermek indulhat gyalog, aztán folytathatja a kirándulást háton, ha elfáradt. Ez még a szülő testedzését is segíti.
A tervezésben tehát fontos mérlegelni, mennyit tud teljesíteni a gyermek, és figyelembe venni azt is, hogy egy óra a turistatérképen közel sem egy óra lesz gyermekkel, még teljesen sík talajon sem. A sebesség mellett már csak azért sem, mert a kicsik számára akármi érdekessé válhat az erdőben, így bizony meg kell állni makkot szedni, a virágokat megcsodálni, néha a patakon többször is át kell kelni, az út közepén tekergő sikló pedig mondanom sem kell, milyen értékkel bír. Gondoljunk tehát arra, hogy több időbe telik majd a séta, mint általában, ezt is kalkuláljuk bele a napirend megbontásába: ne vegyük el a természet megcsodálásának örömét a gyerekektől. Persze a délutáni alvás hordozóban, háton is elképzelhető, vagy történhet akár az autóban hazafelé is, ha járművel érkeztünk. Gondoljuk végig előre, nagyjából milyen napirendre számítunk, hogy ne út közben érjen meglepetés.
Másképp kell pakolni
Ha már patak: magunknak ritkán készülünk teljes váltóruhakészlettel, gyerekek esetében ugyanakkor érdemes ezzel is számolni. A patakba be lehet esni, lehet, hogy a nem magabiztosan szobatiszta kicsiknél baleset is előfordul, egyszerűen le is önthetik magukat séta közben. Jobb, ha viszünk száraz ruhát is a kirándulásra. Kritikus pont lehet még a kéz és a száj megtisztítása: meleg időben, amikor nem pazarolnánk az ivóvizet erre, nedves kendőt is készítsünk be (és a használtat persze vigyük magunkkal). Melegben még két kötelező kellék akad: a napkalap és a naptej.
Az úti elemózsiának felnőttek kirándulása esetén nincsen akkora jelentősége, mint mikor kicsi is van a csapatban. Sokszor segíthet egy-egy holtponton átlendülni néhány falat, és ne csak a szendvicsre koncentráljunk. Magvakat, gyümölcsöt, energiát adó snackeket, kekszet is pakolhatunk a hátizsákba, de egy kiadós túra esetén mi a csokoládétól sem riadunk vissza. Ez bombabiztosan visszahozza a kirándulókedvet.
Készüljünk a másnapra is
A kicsik holmiját persze mi visszük majd, de érdemes lehet egy könnyű gyermekhátizsákot nekik is vinni, melybe kincseket gyűjthetnek – és amelyet egy idő után úgyis nekünk adnak oda, ezért jó, ha könnyű lesz. Ezzel ugyanakkor elkezdjük hozzászoktatni őket ahhoz, hogy a túrázónak van felszerelése is.
Kis felkészüléssel hamar élvezetessé teheted a kirándulásokat: az alapfelszerelések kiválasztásában segítünk is neked!
Végül, de nem utolsósorban: készüljünk arra is, hogy a gyermeknek aznap vagy akár másnap is pihenésre lesz szüksége az élmények után. Ne szervezzünk komoly programot egy nagyobb kirándulás után, csak ha már tudjuk, hogy gyermekünk is rutinos természetjáró.