Mentál Morzsák: A sírás
Kevesen jelentenék azt ki, hogy szeretnek sírni. Ritka az a helyzet, amikor az sem érdekel minket, ha pityergés közben valaki lát. Jellemzően szégyelljük magunkat, ha más előtt törik el a mécses. Pedig a sírásnak jó hatása van lelkünkre. Megnyugtat, oldja az aggodalmat, csökkenti a fájdalom- és félelem érzetet. Egy kiadós sírás után megkönnyebbülés vár.
A fiúkba belenevelt egy igazi férfi sosem sír közhelyet lassan talán megdönti a sok új tudományos alátámasztás, hogy az erősebb nem képviselőinek is egészségére válik egy emberes zokogás. Mégis, bekeményedett versengő világunkban egyre több nő is úgy vélekedik, hogy a sírás a gyengeség jele. Még párjuk előtt sem engednék meg maguknak – gyakran hallom.
Gondoljuk csak végig, hogy hat ránk, ha valakit sírni látunk. Nem a megvetést váltja ki belőlünk, hanem a zsigerből jövő törődést, gondoskodást. Ez eleve a sírás egyik alapfunkciója, egy fajta kötődési magatartás. Kapcsot képez mások felé, együttérzést stimulál, mikor esendőségünket fel merjük fedni a potyogó könnyeken át. Hogyha nehéz, hogyha fáj, nem kell egyedül elviselnünk, a sírásnak köszönhetően megélhetjük, hogy számíthatunk egymásra. Szeretném hangsúlyozni, itt most nem a profi manipulátorokra, a krokodilkönny ejtegetőkre gondolok, bár az ő motivációjuk ezzel nagyban egybevág.
Alap-könny: Antibakteriális, folyamatosan termelődő folyadék, melynek feladata, hogy a szem szaru- és kötőhártyáját nedvesen tartsa.
Reflex-könny: Reakcióként termelődik, amikor idegen test, irritáló anyag kerül a szembe. Elég csak a hagymapucolásra gondolnunk. Reflex szerűen termelődik könny a szél, a füst hatására is, segítségével a káros, idegen anyagok kimosódnak a szemből.
Érzelmi-könny: Amikor sírásról beszélünk, általában az érzelmi könnyekre gondolunk. A könny termelődése pozitív vagy negatív érzelmi behatásra indul meg, legyen az például öröm vagy bánat, meglepettség vagy csalódás.
A sírás a minket elárasztó érzelmek túlcsordulását jelzi. Ugyanúgy képzeljük el, mint egy túltöltött kancsót. Ha többet öntünk bele, mint amennyit az űrtartalma elbír, akkor a folyadék óhatatlan lecsurog az oldalán. Ez történik velünk is, erős érzelmek hatására. Az ember esetében ez a túlfolyás, amikor megnyílik a szelep, vagyis a könnycsatorna. Ha újra és újra feltesszük a „minden rendben álarcot" ahelyett, hogy a feszítő belső űrtartalmunkat könnyekkel lecsapolnánk, akkor azt a testünk, lelkünk, belső szerveink siratják. A visszatartott sírás, a vele elfojtott feszültség, ha nem jut ki, akkor a testben raktározódik el, ami idővel sok esetben depresszióhoz vezethet vagy megmagyarázhatatlan szomatikus tüneteket produkálhat.