3 dolog, ami segítheti az elengedést
Minden változik, csak a változás állandó, tartja a mondás, és valóban, testünk, környezetünk sosem marad a régi, ehhez pedig lelkünknek is idomulnia kell. Legyen szó szeretett személy, függőség vagy bármilyen életkörülmény elengedéséről, ez a három dolog segíthet.
Az elengedés sokszor pont attól nehéz, hogy lelkünket teljesen átitatja a ragaszkodás ahhoz a valamihez vagy valakihez, amit-akit el kell, vagy el akarunk engedni.
Ne görcsölj rá!
Amikor az ezzel terhelt tudatunkra plusz teherként tesszük az „azonnal el kell engedned" parancsot, sanszos, hogy csak az őrületbe kergetjük magunkat. Nem arról van szó, hogy ne legyünk elszántak, de emellett a megértésre is szükségünk van a magunk részéről.
A függőségek kivételek lehetnek, ott bizony van, hogy egyik pillanatról a másikra le kell mondanunk függőségünk tárgyáról, de lelkileg erre is hosszabb távon érünk meg. (A szerekről pedig sokszor kevésbé káros átmeneti pótszerekkel lehet lejönni.)
Ha az elengedés tárgya testi-lelki egészségünkre nem veszélyes és olyan jellegű a dolog, hogy magunk döntjük el, mikor van vége, megvárhatjuk, mire valamennyire felkészültnek érezzük magunkat. Ha a veszteség rajtunk kívül álló okból történik vagy az egészségre káros hatása miatt sürgős a változtatás, ott pedig a fejünkben legyünk magunkhoz türelmesek. Amit meg kell gyászolni, azt meg kell gyászolni.
Találj új elfoglaltságokat!
Pont ahhoz nincs kedved, ugye? Ne azért csináld, mert kedved van hozzá, hanem azért, mert ettől lehetsz jobban. Tekints erre úgy, mint a gyógyszerre, amit beveszel, ha beteg vagy – orvosságot se jókedvében szed az ember. Szuper lehet minden, ami művészet, akár alkotod, akár „fogyasztod". Legjobb, ha mindkettőre rászánod magad. Felejtsd el, hogy csak az foghat ecsetet/ragadhat tollat stb., aki ezt tanulta és ebből él. A művészeti tevékenységekhez épp úgy joga és affinitása van minden embernek, mint a gondolkodáshoz és a sporthoz. Kinek nagyobb a tehetsége, kinek kisebb, de attól még, hogy nem vagy Beethowen vagy Chagall, még értékes, amit csinálsz. Ha pedig többet akarsz kihozni magadból, olvass utána a technikai fogásoknak vagy iratkozz be tanfolyamra. Új elfoglaltság lehet még a természetjárás, különböző sportok, hobbik, társaságba-járás stb. Kezd el kicsiben, és tarts ki benne!
Törődj magaddal!
Nem kell itt mindjárt meditációra, jógára, thai masszázsra és egy hónapos elvonulásra gondolni, ha eddig ezekkel nem éltél. Viszont az lenne a legjobb, ha a testedet és a lelkedet sem hagynád ki a törődésből. Biztosan segítene célod elérésében, ha időben aludni mennél, ha sportolnál valamit, akár fél órát tornáznál minden nap – nem azért, hogy egy hónap alatt jobb alakod legyen, hanem a mozgás öröméért – és ha megpróbálnál kicsit az étkezésedre is odafigyelni.
Naponta halljuk, szervezetünk megóvása érdekében mozogjunk rendszeresen és figyeljünk a helyes táplálkozásra. A mentális jóllét, azaz a lelki egészség ugyanolyan fontos mint a megfelelő fizikai állapot. Tudományos kutatások bizonyítják, hogy a lelki bajokkal küzdő ember egy enyhe széltől is könnyebben megfázhat, a szomorú beteg pedig nehezebben gyógyulhat.
Test és lélek összefügg, és ez pozitívan is igaz, ha ezeket megteszed, a lelked is hamarabb rendbe jöhet. Fordítva is működik: ha engedsz a lehangoltságnak és túl keveset vagy túl sokat eszel, ha csak lehet, heverészel és nem alszol eleget, könnyen még mélyebbre kerülhetsz. A lelkedet úgy ápold, ahogy neked jó. Hívőknek (vagy akár kevésbé hívőknek) az ima, ha ezt nem szeretnéd, az elmélkedés, a séta, a természetbe-járás, a zenehallgatás, az olvasás – akár a gyász témájában írt irodalmi művek, akár más jellegű olvasmányok – mind hasznosak lehetnek.
Amikor már környezeted lecsendesedett, gyújts meg egy gyertyát, tegyél be valami háttérzenét és beszélgess magaddal. Magaddal, vagy akár valakivel, aki meghallgat. És ne feledd:
az élet hullámhegyek és hullámvölgyek sorozata.
Te is voltál már jól is, rosszul is. Lépj hátra egy pillanatra, és tekints erre rá kívülről, te, aki állandó vagy a viharok közepette.