Nem az ártó szellemekkel van baj halloween idején
Évről évre terjed a Facebookon sok, a „Magyarországon mindenszentek van, nem halloween" gondolatsorra felfűzött bejegyzés, mely a hazánkba Amerikából begyűrűzött jeles nap létjogosultságát tagadja a kereszténységre alapozott felháborodással. Függetlenül az ijesztgetős, csokit vagy csalunk-os beöltözősditől érdekes kérdéseket vet fel ez az érvelés: elmondjuk, miért.
A halloweent ha más nem is, a gyerekek mindenképpen szeretik: tulajdonképpen kaptak egy őszi farsangot és Mikulást egyben, ugyanis beöltözhetnek és még édességhez is juthatnak. Hogy ehhez szűkített tematika áll rendelkezésre denevérrel, boszorkánnyal, sütőtökkel, csontvázzal és szellemekkel, az őket sem világképükben, sem érzelmeikben nemigen zavarja meg, nem mondható el az utóbbi ugyanakkor a halloween ellenzőiről. Szerintük a keresztény kultúra pogány megcsúfolása a halloweenezés.
De mi is a halloween?
Kezdjük rövid fogalommagyarázattal: a keresztény ünnep, a mindenszentek november elsejére esik, a negyedik században még pünkösd után tartották, eredetileg a keresztény vértanúk, majd minden igaz ember emlékére. A modern korban ilyenkor rendbe tesszük a sírokat, a temetőkben elimádkozzák a mindenszentek litániáját, a hátramaradottak elhunytjaik lelki üdvéért fohászkodnak. Érdekesség, de a régiek azért is tették szebbé a sírokat, hogy a véletlenül elszabaduló lelkek oda visszataláljanak, az élőket ne zavarják: Bukovinában ezért még élelmet is visznek a sírokra.
Halloween angolból fordítva a mindenszentek előtti este: kelta hit szerint ekkor kelnek át az előző évben elhunyt lelkek a túlvilágba, az ő útjukat segíti az ünnep. Volt olyan idő is, amikor tartottak attól, hogy ilyenkor ártó szellemek juthatnak át a túlvilágról a miénkbe: őket igyekeztek elijeszteni beöltözve. A kelta tradíciók kiveszésével angolszász ünnep maradt, melyet a Föld világfaluvá válása terjesztett el világszerte.
Távol a haláltól
A halloween ellen kardoskodók logikája szerint ugyanakkor a keresztény értékek sárba tiprását jelenti az ünnep, amelyben manapság mindössze jelmezbe öltözve bulizik kicsi és nagy, sötét szertartásokat nem rendeznek sehol: ahelyett, hogy megpróbálnánk ezt cáfolni, lássuk, mi a helyzet a halottakhoz való viszonyulásunkkal, ezzel ugyanis több dolgunk lenne, mint a sötét szellemekkel. Míg a múltban a halál valóban az élet része volt, a nagycsaládok tagjai megélték a haldoklóval azt, majd a temetésen mindenki, a gyerekek is részt vettek, volt siratás, rokonlátogatások, vallástól függetlenül, mára egész más a gyakorlat.
A halál legtöbb esetben messze a családi otthontól következik be, kórházi vagy idősotthoni körülmények között. Az eseményt sokszor egyedül éli meg a haldokló, akitől vagy akinek testétől nem is búcsúzik el úgy a nagycsalád, már ha van, mint annak idején tette. A temetés stresszétől igyekszünk megóvni a gyerekeket, van, hogy sokáig el sem mondjuk nekik, mi történt. Városi életünk távolodik a vidékitől, amelyben az elmúlás a mindennapok része volt. Ezzel sokkal nagyobb a baj, mint a szellemes beöltözősdivel, mivel a gyászfolyamatok gátlását is okozhatja, és a szeretett személlyel való szeretetkapcsolat végét is méltatlanná teszi. Ahogyan ma a halált megéljük, az nem keresztényietlenebb, mint a halloween.
Lehet másképp is
Ráadásul egyáltalán nem kötelező érvényű vallásos országban sem, hogy csak a csendes, visszafogott könnyek napja legyen a mindenszentek vagy a halottak napja: gondoljunk csak Mexikóra, ahol bár egyre csökken a vallásos lakosság aránya, még mindig 70 százalék fölött van. A Día de Muertos Mexikóban egy karnevállal ötvözi a halottak napját, melyen házioltároknál várják a szellemeket, akiknek sírját feldíszítik, élelemmel rakják meg. Az emberek maszkot és jelmezt viselnek, mindenhol koponyák láthatók, még cukorkából is. A világörökség részének tekintett hagyomány sokkal közelebbinek tűnik a halloweenhez, mint a mindenszentekhez, mégsem támadják semmilyen irányból.
A csontvázminta és a töklámpás helyett érdemesebb azt megvizsgálnunk, mi hol tartunk a halálról való gondolkodásunkban és mennyire vonódunk be azok életébe, akik közel vannak hozzá. Az üdvösség biztosan nem egy denevéres maszkon múlik, sokkal inkább azon, hogyan bánunk szeretteinkkel.