Mutasd meg gyermekednek, hogyan kerülje el az erőszakot!

A gyermek másokat bántó viselkedése semmilyen formában nem tolerálható: ahhoz az érzéshez, hogy dühös, mérges vagy fusztrált, joga van, ennek kifejezését, levezetését azonban nekünk felnőtteknek kell megtanítanunk neki példamutatással és szavakkal a gyermekpszichológus szerint.

Erőszakos reakciókat otthon, a szülővel vagy a testvérekkel szemben se engedjünk meg gyermekünknek: amikor azt tapasztaljuk, hogy a testvérek közt elfajulna a helyzet, fontos, hogy közbelépjünk és erőszak helyett más eszközt adjunk kezükbe ahhoz, hogy le tudják vezetni a feszültséget és meg tudják oldani a helyzetet.

Sosem az erőszak a megoldásForrás: 123rf.com

„Én azt képviselem, hogy azt sem viselem el, ha a gyermekemet megütik, de azt sem, ha a gyermekem üt meg valakit" – fogalmaz Nagy Klára klinikai gyermek- és ifjúsági szakpszichológus, aki maga is három gyermekes édesanya.

Nem kell mindenbe beleszólnunk

Ettől még nem kell mindenbe beleavatkoznunk, megfigyelőként lehetünk jelen a konfliktushelyzetekben, de amint erőszakba fordulna át a vita, azonnal lépjünk közbe.

Nem azt képviseljük, hogy nem élheti meg az érzéseit, hanem azt mutatjuk meg, hogy élheti meg a dühét úgy, hogy közben nem bánt sem másokat, sem magát, és a környezetében sem tesz kárt. A modellkövetés ebben az elsődleges módszer, a jutalmazás és a büntetés csak a második-harmadik lépcsőfok"  

– fogalmaz a szakember, aki szerint a hitelesség ebben a kérdésben nagyon fontos. „Én is lehetek ideges, haragudhatok apára, mert vitatkoztunk, de egyrészt elmondom szavakkal az ő gyereknyelvén, hogy mit érzek és miért, és megmutatom, elmondom azt is, hogy én hogyan vezetem le a dühömet. Például el szoktam menni futni. Vele pedig kimegyünk a kertbe szaladgálni vagy kimegyünk biciklizni" – mondja a szakember.

Alternatívák kellenek

Ha egy egyéves, még leginkább testével kommunikáló gyermek harap vagy csíp, az más, mint ha egy óvodás teszi ezt. A nagyobbaknak épp ezért alternatívákat kell adni a feszültség levezetésére: toppantással, párna püfölésével vagy más, személyiségéhez illeszkedő módszerrel adhatunk a gyermek kezébe megoldást a düh, a frusztráció megélésére.

Amikor példamutatásról beszélünk, akkor a fizikai erőszak mellett természetesen ott van a verbális erőszak kérdése is. Sok, gyermekével dühében kiabáló anya érez hatalmas lelkifurdalást később az eset miatt, attól tartva, bántalmazta gyerekét. Nagy Klára szerint nagy különbség van abban, ha egy szülő kifakad, és emiatt kiabál, vagy ha kifejezetten bántó, ártó szándékkal teszi ezt.

„Van, hogy a szülőnél is elfogy a cérna: ez nem ugyanaz, mint amikor direkt kárt okozok, bántom vagy megszégyenítem a gyereket. Természetes része az életnek, hogy az előbbivel találkozik a gyerek – mondja a gyermekpszichológus.

Más gyermekénél se toleráljuk

Megkérdeztük azt is, mi a teendőnk, ha más gyerek bántja a sajátunkat. A szakember szerint ezt is le kell állítani, ne féljünk a másik szülőtől. Bármi is a probléma, az erőszak nem megoldás: a beavatkozást követően rá kell kérdezni arra, mi volt a gond, ezzel is példát mutatunk, illetve gyermekünk érezni fogja azt is, hogy készek vagyunk megvédeni őt.

A testvéri zaklatás felnőttként is hat ránk
Nemcsak a bántalmazott, hanem a bántalmazó esetében is gyakoribbak a mentális problémák, mint azoknál, akik nyugodt gyermekkort élhettek meg testvérük oldalán. Elolvasom!

Nagy Klára arra is felhívta a figyelmet, hogy autizmusban, ADHD-ban vagy egyéb idegrendszeri eltérésben érintett gyermekeknél a közeg rossz értelmezése miatt sokszor előfordulhat nem kezelhető erőszakos viselkedés – ilyen gyanú esetében utána kell járni annak, mi lehet a gond.