Sportolás magas pulzussal vagy szívritmuszavarral
A pitvarfibrilláció Magyarországon mintegy 200 ezer embert érint. A fizikai aktivitásról azonban, alapos kardiológiai kivizsgálást követően és körültekintő ellenőrzés mellett, nekik sem kell lemondanuk. Sőt.
A fizikai aktivitás szívritmuszavarral is kifejezetten ajánlott, ugyanis rendkívül ritka, amikor a sport veszélyes lehet számukra. A mozgás közben hirtelen megugró, magas pulzus ijesztő lehet ugyan, de nem kell rögtön a legrosszabbra gondolni. A testedzés módjáról és mértékéről azonban az érintettek mindenképpen egyeztessenek kardiológus szakorvossal!
Magas pulzus
Érdemes néhány hétig rendszeresen mérni az ébredési, a nyugalmi és a terheléses értéket. Az általánosan elfogadott nyugalmi pulzusszám 50–60 ütés/perc és 100–120 ütés/perc között mozog. Terheléskor emelkedik a pulzus, annál inkább, minél intenzívebb az edzés.
Ha könnyű igénybevétel ellenére is magas pulzusértéket tapasztalunk, forduljunk kardiológushoz, hiszen akár szívritmuszavar is állhat a háttérben.
A szívritmuszavar
A szívritmuszavar, vagy aritmia, a szívverés ütemének megváltozását jelenti. Eredetük alapján pitvari vagy kamrai aritmiáról beszélhetünk. Magyarországon a leggyakoribb a pitvarfibrilláció, mely a népesség 1-2 százalékát érinti, s előfordulása az életkor előrehaladtával növekszik.
Így 80 éves kor fölött gyakorisága már körülbelül 8 százalék. Férfiak között valamivel gyakoribb.
Pitvarfibrilláció esetén az agyembólia kockázata megötszöröződik, sőt az összes stroke közül minden hatodik pitvarfibrilláció következtében megy végbe.
A szívritmuszavarral történő sportolást mindenképpen előzze meg egy alapos sportkardiológiai kivizsgálás: 24 órás Holter, EKG, terheléses EKG.
A cél a biztonságos mozgás beillesztése a hétköznapokba
A szívritmuszavarral kapcsolatban nagyon fontos, hogy már az enyhébb tünetek jelentkezésekor is forduljunk orvoshoz, hiszen a betegség korai felismerésével és a megfelelő kezelési mód meghatározásával a maradandó egészségkárosodás esélye nagymértékben csökkenthető.
